A legtöbb elemzés csak a párthű és pragmatikus szavazókat veszi figyelembe, mondván, hogy aki érti a választási rendszert és le szeretné váltani a Fideszt, az irracionálisan cselekedne, ha a Fidesz jelöltjére vagy egy esélytelen jelöltre szavazna. Ez egyrészt nem igaz, mivel az, aki le szeretné váltani a Fideszt, tekintheti a Fideszt a kisebbik rossznak is, és ez esetben racionális, ha a Fideszre szavaz, ha az esélyes ellenzéki jelölt számára elfogadhatatlan. Másrészt a nyilvánvalóan esélytelen jelöltre szavazás valóban irracionális, de az irracionális viselkedés egyáltalán nem ritka az emberek körében, elég csak a szavazásra gondolni. Az egyén szempontjából nyilvánvalóan teljesen mindegy, hogy elmegy-e szavazni, vagy sem, egy szavazat nagyon ritkán szokott dönteni (a legszorosabb választókerületben is több, mint százzal szavaztak többen a nyertesre, mint a második helyezettre). Mégis az emberek nagy része elmegy szavazni, és van, aki órákat is hajlandó rászánni a szavazásra.

Továbbá a nagyon elvhű és a Fideszt nem teljesen elutasító szavazók nemcsak amiatt jelentenek problémát, mert visszalépés esetén sem szavaznak át az esélyes jelöltre, vagy a Fideszre szavaznának. Ha egy párt együttműködik az elvhű szavazói számára elfogadhatatlan pártokkal, akkor az ilyen szavazóinak egy részét végképp elveszítheti, és azok se egyéniben, se listán nem fognak rá szavazni, vagy akár el se mennek szavazni. Ez pedig oda vezethetett volna, hogy a kormányváltást akaró szavazók száma csökken, ami a Fidesznek kedvezett volna. És a bejutási küszöb közelében mért pártoknál (pl. LMP) egy széles együttműködés akár a küszöb alá is lökhette volna a pártot, amivel szintén a Fidesz járt volna jól.

Persze az együttműködésnek vannak különböző szintjei. Teljesen más az, ha egyes jelöltek lépnek vissza, meg az, ha egy párt vezetése koordinálja az együttműködést. Utóbbi sokkal több elvhű szavazó számára lett volna vállalhatatlan. Egy ilyen együttműködés különösen a Jobbikot és az LMP-t érinthette volna hátrányosan, mivel nagyon sok szavazójuk számára vállalhatatlan a DK, ill. az MSZP. És megint más a leginkább az LMP által propagált teljes körű ellenzéki együttműködés, mely azt az üzenetet közvetítette volna, hogy az együttműködés egy elkerülhetetlen rossz, amire mindenképp szükség van. Ezzel talán jobban megbékéltek volna az elvű és a Fideszt nem teljesen elutasító szavazók, különösen, ha egy, új választások kiírását is magában foglaló közös minimum programot is letesznek az asztalra az ellenzéki pártok. De ez nem biztos, szerintem egy ilyen teljes körű együttműködéssel is a Fidesz járt volna jól, különösen ha beveti az együttműködést lejárató propagandáját.